3. fejezet 2/1.

Yuki

   Otthon összedobtam a vacsit, majd elmentem fürdeni. Imádok a kádban relaxálni. Jó habosra szoktam csinálni a vizet. Lehet, hogy furcsa, de epres habfürdőt használok. Hiszen az eper a kedvencem, szinte mindenben.

   A kádban voltam, mikor egyszer csak megszólalt a telefonom. Mázlim, hogy behoztam azt is, így a kádban elterülve vettem fel azt.

-Mesélj!- szóltam bele.

-Hát hellóóó Yuki!- kiáltott bele a telefonba egy rég hallott hang. A legjobb barátom volt a vonal másik végén, Leo.

  Leonard Duncen a volt sulim kosárcsapatának kapitánya. Magas, de Mr. Mogorvánál alacsonyabb. Szőke haja van, és mogyoró barna szeme, amivel minden lányt levesz a lábáról. Még általános iskolában ismerkedtünk meg. Egy osztályba kerültünk, de csak egy évvel később kezdett el velem barátkozni. Rajta kívül nem volt más barátom. Sok hülyeségre rávett, vele voltam először bulizni, és együtt szívtuk el az első szál ciginket is, én nem is szívtam többet. Az első piát is együtt vettük. Rá kellett jönnöm, hogy nem nagyon bírom az alkoholt. Nagyon-nagyon őszinte leszek tőle. Csajozni is együtt jártunk. Én kiválasztottam, ő levadászta, vagy fordítva. Mikor melyikünknek volt kedve hozzá.

-Mizujs haver?- kérdeztem tőle, kicsit lelkesebben.

-Hiányzol Picur!- kuncogott bele a telefonba. Egyedül ő hív így, holott tudja, hogy nem szeretem.

-Ne hívj így, már nem egyszer mondtam.- morogtam bele a telefonba. Ő csak nevetett egyet rajtam. –Nekem is hiányzol!- sóhajtottam egy hatalmasat. Tényleg hiányzott az állandó hülyesége. Mindig minden körülmények között meg tudott nevettetni. Ha vidám voltam, még vidámabb lettem tőle.

-Jó-jó. Abbahagyom, ha visszajössz a tavaszi szünetbe. Csapunk egy kisebb bulit.- nevetett fel. Nála a kisebb buli azt jelenti, hogy az egész iskola diákjai meg azoknak a barátai ott lesznek. Egyszer volt olyan, hogy azt mondta, tízen leszünk, végül voltunk vagy ötvenen.

-Nem hiszem, hogy visszamegyek.

-Miért?- értetlenkedett.

-Mert, ha nem lesz 3, 5 felett az átlagom, ki fognak csapni a suliból. Szeretnék bent maradni, hisz ez volt az álmom, hogy egy profi suliba járhassak.

-Tudom,- lett halkabb a hangja. –de azért gondold át lécccccííííí. Hiányzik a főztöd. Mióta elmentél, a suliban kajálok. Nagyon pocsék! Blee!- Hát igen. Minden reggel felkeltem hamarabb és összeütöttem neki és magamnak is egy kis ebédet, így nem kellett a menzáról kajálnunk. Leo mindig eldicsekedett a többieknek, hogy milyen finomat készített neki a személyi szakácsa. Ha a kosárcsapat edzőtáborba ment, vittek engem is, hogy főzzek rájuk. A sulinak jó, mert nem kellett fizetni a szakácsnak, a csapatnak, mert finomat ettek, és nekem, mert tapasztalatot szerezhettem.

-Itt nincs senki, akire főzhetnék.

-Rendben, akkor felszállok az első gépre, és már ott is vagyok, és készítheted is nekem azt a finom japán levest.

-A ramenre gondolsz?- nevettem fel. Kiskoromban tanította meg nekem a nagyim, és mikor először csináltam Leonak, rögtön beleszeretett. Minden héten legalább egyszer csinálnom kellett neki.

-Arra bizony. Rég ettem már, úgyhogy gyere már a szünetbe!- könyörgött nekem. Tuti, hogy a telefon túloldalán kiskutya szemeket produkál. Azzal mindent el tudott érni nálam. Mázli, hogy most nem látom.

-Sajnálom, tényleg tanulnom kell majd, hogy behozzam a lemaradásaimat, meg a többi. Talán majd a nyáron elmegyek és hat fogásos ebédet készítek neked, ramennel együtt.

-Hát, ha nem, akkor nem.- sóhajtott egy nagyot. –Bocs Yuki, nekem most mennem kell. Szia Picur!

-Cijja Leo!- azzal letettem a telefont. Ekkor vettem már észre, hogy kihűlt a vizem.

   Kiszálltam, megtörölköztem, felvettem egy boxert és egy felsőt. Lementem, megnéztem, hogy mindent bezártam-e, majd visszamentem a szobámba, és lefeküdtem aludni.

   Fél álomban olyan érzésem lett, mintha figyelne valaki. Nem törődtem vele tovább. Elaludtam.

Ismeretlen szemszög

   Néztem az alvó alakját. Egyszerűen elbűvölt, mikor először megláttam, rögtön merevedésem lett tőle. Elhatároztam, kerül, amibe kerül, meg fogom szerezni, még ha csak egy éjszakára, de az enyém lesz. El fogom érni, hogy megbízzon bennem, és végül belém szeressen. A tervem tökéletes, és segítséget is kapok a drága Akira személyében.

   Nem tudom, meddig ültem ott, és néztem az Angyalt, mikor azt vettem észre, hogy nyílik a bejárati ajtó. Gyorsan kimentem az erkélyre és elhagytam az Angyalom házát.

   Holnap találkozunk, Kedvesem…