3. fejezet 2/2

most hamarabb hoztam nektek :D ha nem nagy kérés kaphatnék komikat?? *kiskutya szemek*

Akira

   Levetettem a ruháim, majd beléptem Kise mögé a zuhanyzóba. Hátulról átöleltem és belecsókoltam a nyakába.

-Üdv, Kapitány!

-Hn!- tovább csókoltam, a kezem, pedig a hasáról az éledező tagjára vándorolt.

-Már hiányzott ez az érzés!

   Szembefordult velem és mohón kapott az ajkam után. Viszonoztam és vadul csókoltuk tovább egymást, közben a karjait körbefonta a nyakam körül. A zuhanyzó falához nyomtam, megszakítottam a csókunkat és elindultam lefelé. Számba vettem az egyik mellbimbóját és azt kezdtem el kényeztetni, majd rátértem a másikra. Nagyokat sóhajtozott közben, aminek persze örültem. Hn.

   Letérdeltem előtte, szép lassan végignyaltam a férfiasságán, majd teljesen bekaptam. Erre hallottam Kisétől egy nyögést. Imádom hallgatni ezeket a megnyilvánulásait. Ilyenkor tudom, hogy jó az, amit csinálok. Őrjítően lassan mozgattam a fejem, majd egyre gyorsabban. Mindkét kezével beletúrt a hajamba, közben sóhajtozott és nagyobbakat nyögött.

   Már majdnem elérte a beteljesülést, amikor abbahagytam. Nemtetszését egy morgással fejezte ki. Felálltam és megcsókoltam. Az egyik kezemmel ráfogtam a fenekére, mire a derekam köré fonta mind a két lábát. Nem volt nehéz, így könnyen meg tudtam tartani. Elkezdtem a bejáratánál körözni az ujjammal. Megremegett az érzésre és magához húzott egy csókra. Becsúsztattam az egyik ujjam, majd egy kicsivel később a másodikat és a harmadikat is. Csak azért vesződtem a tágítással, mert Kise a legjobb barátom, és az is hozzátesz, hogy már nagyon rég voltunk így együtt.

-Tedd….mááár…..behh!- jött a halk, de határozott utasítás.

   Erre mosolyogtam egyet. Kihúztam az ujjaim, és egy határozott lökéssel már benne is voltam. A tágítás ellenére is szűk volt, de ahogy elnéztem, élvezte a dolgot, persze én is. Egyre nagyobbakat löktem rajta és egyik kezemmel ráfogtam. Mozgatni kezdtem a kezem rajta és még nagyobbakat nyögött. Nem sokkal később Kise elment egy „Akira” kiáltással, majd pár lökéssel utána és is követtem őt a beteljesülés felé.

Párpercig még egymás karjaiban voltunk, majd kicsusszantam belőle és letettem. Még nyomtam egy puszit az ajkaira, majd kiléptem és a derekam köré csavartam a törölközőmet. Visszamentem az öltözőbe, megtörölköztem és elkezdtem öltözködni. Hallottam, hogy Kise elzárta a vizet, majd bejött ő is öltözni.

-Mi volt a dirinél, hogy még az edzésre se értél ide?- kérdezte hirtelen.

-Korrepetálnom kell az új gyereket. Hn…

-He? Azt mért?

-Mert annak a gyökérnek 3,5 alatt van az átlaga, nem mellesleg meg kéne tanítanom japánul.

-Komolyan átgondolta ezt az egészet Hayashi-san?- jött az újabb kérdés. Mi van már? Felcsapott egyszemélyes kihallgató bizottságnak?

-Azt mondta, hogy erre csak én vagyok alkalmas, de nem is bánom, hogy elvállaltam, mert így könnyebb lesz megszívatni azt a kis görényt! Hn!- erre mosolyognom kellett.

-Mért? Mit csinált már Tachibana-kun? Én nem nézem ki belőle, hogy bármit képes lenne elkövetni.

-Tényleg nem úgy néz ki, de hidd el nekem, hogy mindenkit átvert. Még az igazgatót is! Hn!

-Ezt meg hogy érted?- komolyan kicsinál már ezzel a rohadt sok kérdésével.

-Úgy, hogy játssza itt a „nem beszélek japánul új srácot”, közbe meg nagyon is érti, hogy mit dumálunk! Emlékszel, hogy tegnap leordítottam a fejét?- erre egy bólintást kaptam válaszul. –Természetesen japánul estem neki és a drága is japánul válaszolt. Szóval tuti, hogy értette, amit mondtam.

-Tényleg!- esett le neki pár perc után. Meglátszik, hogy szőke. –Nem szép dolog ilyet játszani.

-Nem ám, és már meg is van, hogyan fogom visszaadni a kedvességét! Hn…- gonosz mosolyra húztam a szám.

-Mit találtál már ki? Ugye nem valami drasztikus módszert választottál?

-Nyugi, nem kell véres akciókra gondolni! Hn!

-És elmondod, vagy ez olyan hadi titok?- óóó azok a kiskutya szemek.

-Ha eljössz és megcsinálod a kedvenc ramenem! Hn!- valamit valamiért drága.

-Át kell gondolnom…LEGYEN!- mosolyogni kezdett. Szeretem, amikor mosolyog, jól áll neki.

   A kis beszélgetésünk alatt mind a ketten felöltöztünk, és a sulit is elhagytuk már. Út közben bementünk a hozzánk legközelebbi boltba és megvettünk mindent, ami a ramenhez kell. Láttam Kisén, hogy nagyon gondolkodik valamin. Biztosra veszem, hogy a tervem kitalálásán töri a kis buksiját.

   Mikor odaértünk hozzánk, az ajtó nyitva volt. Ilyen hamar végzett volna anya? Pedig úgy tudtam, hogy ma későn jön haza. Na, mindegy, majd ő is velünk fog kajálni.

-Megjöttünk!- szóltam fel az emeletre. Pár másodperccel később kilépett anya a szobájából és jött lefelé.

-Sziasztok! Kise drágám, hát téged is lehet látni?- lépett oda Kiséhez és már meg is ölelte, majd engem is.

-Nem is vagyok elveszve!

-Anya, pár órára betámadjuk a konyhát! Hn.- szóltam előre, hogy fel tudjon készülni a rendetlenségre.

-Jól van, de ne csináljatok nagy kuplerájt, mert nektek kell feltakarítani! Nekem még van egy kis papír munkám, amit el kell intéznem.

-Okay! Majd szólunk, ha kész lesz a kaja!

-Köszönöm kicsim!- mondta, majd nyomott egy puszit a homlokomra é már el is tűnt.

-Kicsim! Hát ez nagy!- röhögött Kise.

-Kussolsz és behúzol a konyhába! Hn!- mondtam egy picit fenyegetőzve. Nem szeretem, ha anya így hív. Már nem vagyok öt éves, hogy ezzel a névvel kínozzon.

   Bevonultam én is a konyhába. Segítettem Kisének kipakolni, majd hozzá is kezdtünk elkészíteni a rament. Közben előadtam a tervem. Nem szólt bele, némán hallgatta az előadásomat. Egy-két helyen mosolyra húzta a száját.

-Hát, sok sikert hozzá!

-Köszi!

   Többet nem is igazán beszéltünk egymással. Untam a csendet, ezért a nappaliban lévő házimozin benyomtam a kedvenc számaimat. Nem kérdés, hogy a the GazettE új albumát hallgatom. Nagyon megtetszettek a számaik, a stílusuk, és úgy alapból az egész banda nagyszerű. Gondolkoztam rajta, hogy hogyan állna nekem egy olyan piercing, mint ami Aoinak van. Talán majd egyszer bevállalom. A Dripping Insanity ment le először, majd sorra a többi.

   Pár óra elteltével készen is lettünk a kajával. Felmentem szólni anyának, de az íróasztala fölött elaludt. Felemeltem és az ágyára raktam, majd betakargattam. Olyan sokat dolgozik mostanában, és alig pihen valamit. Ezért nem is választottam még anno az ügyvédi pályát. Nincs érzékem az ilyen dolgokhoz.Mire fent végeztem, addigra Kise már összetakarított. Segítettem neki megteríteni.

-Anyud?- kérdezte, amikor látta, hogy csak két tányért készítettem elő.

-Elaludt. Bár nem is csodálom, annyit melózik mostanság. Hn…

-Akkor tegyük egy kicsit hangulatosabbá ezt az estét!- mondta nagy vigyorgás közepette.

-Mire gondolsz?- kérdeztem értetlenkedve, de választ viszont nem kaptam. Helyette Kise elővett egy gyertyát a fiókból, az asztalra tette és meggyújtotta. –Az meg minek?- még mindig nem értettem semmit se. Mire készül? Hn??

-Így sokkal romantikusabb!- válaszolta egyszerűen. Hee?

-Most arra készülsz, hogy megdugjalak? Mert nekem nagyon az jött le. Hn.

-Jól van, lebuktam.- sütötte le a szemét, de azért a huncut mosoly még ott volt az arcán.

-Tudom, de néha igazán lehetnél érzékibb!- jött oda hozzám és lehúzott magához egy csókra.

-Kajáljunk!- szólaltam meg, miután elváltunk egymástól.

   Láttam az arcán, hogy bedurcizott egy kicsit, ezért visszafogtam, mikor menni készült. Lehajoltam hozzá és a fülébe mondtam halkan:

-Te vagy a legjobb barátom, ezért mindent megteszek érted, de több nem alakult ki nálam.- közben felemelkedtem, és a szemébe néztem, úgy folytattam tovább. –Sajnálom!- itt már lesütöttem a szemem.

   Tényleg sajnálom. Szerettem Kisét, de csak legjobb barátként. Próbáltam rávenni magam, hogy többet érezzek iránta, de valahogy sose sikerült. Az ilyen jellegű gondolataimat nem is mondtam el neki. Nem hiányzik, hogy saját magát hibáztassa mindenért.

-Tudom, de nekem az is elég, ha itt vagy mellettem!- megölelt. Meglepődtem, hogy ezek után is képes engem szeretni.

-Köszönöm!- ennyit tudtam csak kinyögni, miközben visszaöleltem.

-Na, kajáljunk, mert nem áll jól neked ez a sok érzelem!

-Hee? Igenis lehet néha érzelem túltengésem! Hn!- mondtam és kinyújtottam rá a nyelvem. Nesze neked! Hn!

-Jesszus! De rég láttalak már ilyen gyerekesen viselkedni!

-Hát igen. A felépített falak mögött egy cuki kisgyerek lakik. Hn.

-Cuki?? Pont te?

-De most mért? Kedves, cuki és iszonyatosan jóképű srác vagyok! Hn!

-A jóképűvel még egyet is értek, de a többi? Maximum öt évesen lehettél az, de most már kajáljunk, mert éhes vagyok, de nagyon!

-Olyan egórombóló vagy! Hn! Ugye tudsz róla?- vágtam be e műdurcit.

-Még szép! Ez a szakterületem!

-Inkább fogd be és tömd a szád! Hn!

-Jól van, befejeztem!- de azért azt az elégedett vigyort a drága Kami-samáért se törölte volna le az arcáról. Miért kell mindig szétrombolnia a gondosan felépített egómat? Ez így nagyon nem jó. Hn…

   Kise olyan finom rament tud készíteni. Annyira szeretem. Nem is értem, hogy miért nem szakács szakra jelentkezett. Helyette jött velem művészetre. Nem rajzol olyan jól, mint én, de azért van tehetsége hozzá. Ugyanúgy jó még a kosárlabdában is. Jó a megfigyelő képessége, ezért képes lemásolni az ellenfél mozdulatait. Nagyon értékes játékos, pont annyira, mint a többiek. Mindenkinek megvan a saját erőssége és így, egy ütős csapatot hoztunk létre. Tavaly sikerült megnyernünk a világbajnokságot. Hn!

   Vacsora után összemosogattunk és elpakoltunk. Anyumnak félre raktuk a megmaradt rament. Kise az emeleten lévő fürdőbe ment, én, pedig a földszintit támadtam be. Nem tartott sokáig, csak gyorsan letusoltam. Persze Kisének sose volt ínyére a gyors fürdés. Most is több mint fél óráig áztatta magát. Komolyan, egyszer még tiszta vízköves lesz majd. Hn. Amíg fürdött, addig én gyorsan megtörölköztem és felkaptam magamra egy boxert. Szokásom meztelen aludni, amikor nincs vendégünk, de hát itt van Kise, így muszáj valamit felvenni. Bár jobban belegondolok, tök feleslegesen vettem fel, mert úgyis meg fogom dugni. Hn. Bevettettem magam az ágyba, alvást imitálni. Majd nézhet a drága, hogy legközelebb nem tölt ennyi időt a tisztogatással. Azért a fél szemem nyitva tartottam, hogy lássam, mikor jön be.

   Amint beért, megtorpant. Tutira azt hiszi, hogy bealudtam. Keresett valamit a fiókomban. Nagyon bele volt merülve, mert nem vette észre, amikor mögé settenkedtem.

-Nem hiszem, hogy szükséged lesz rá!- suttogtam a fülébe, mire kiejtette az ÉN boxeremet a kezéből. Csak nem azt gondolta, hogy felveheti az ENYÉMET? Hn?

-Ijesztgesd a jó édes nénikédet!- mondta, miután sikerült lenyugodnia az enyhe sokktól.

-Van attól jobb ötletem is! Hn!- húztam sunyi félmosolyra a számat.

   Gondolhatjátok, hogy ezek után mi történhetett. Ott folytattuk a kis akciónkat, ahol a suli zuhanyzójában abbahagytuk. Itt a szobámban azért kényelmesebb volt csinálni. Nem tudom, hogy mikor hagytuk abba, de az, biztos, hogy mind a ketten jól kifáradtunk. Azonnal el is aludtunk, én a hátamon, Kise, pedig a mellkasomon feküdve.