7. fejezet 2/2

Akira

   Elég furcsa álmom volt. Reggel ugyanis arra ébredtem, hogy iszonyatosan kényelmetlen az alsógatyám. Morogva kimásztam az ágyból és megindultam, hogy lehűtsem magam. Sajnos nem segített rajtam, így kénytelen voltam másképp könnyíteni magamon.

   Miután végeztem, felöltöztem. Nem volt kedvem kiöltözni, ezért maradtam a jól bevált összeállításnál. Lementem a konyhába kajálni. Egy üzenet fogadott a hűtőn:

„Ma este nem jövök haza, bent kell maradnom. Kaja a hűtőben. Puszi: Anya”

   Hát ez remek! Megint egyedül leszek itthon. Nem mintha félnék, vagy ilyesmi, de szerintem senki se szeret egymaga lenni. Aki igen, az tuti, hogy egy emós kis köcsög.

   A suliba érve nem találkoztam Vigyorival. Jobb is így. Órák után mentem a könyvtárba, mint eddig minden egyes alkalommal. Az eldugott kis helyünkön vártam rá vagy fél órát, hátha beesik az, az idióta. Végül villámcsapásként ért a felismerés, hogy egész nap nem is láttam az idegesítő vigyorát. Jól le is szidtam magam ezért, persze csak gondolatban. Elővettem a mobilom, majd felhívtam. Két csörgés után méltóztatta felvenni.

-Mesélj!- szólt bele.

-Inkább te meséld el, hogy merre voltál egész nap! Hn!- mondtam nyugodtságot erőltetve magamra.

-A-Akira?- dadogta. Nem baszd meg, csak a húsvéti nyuszi szórakozik veled!

-Kérdeztem valamit!- mondtam, közben kifelé indultam a könyvtárból.

-Itthon, meg a szomszédban.- válaszolta.

-És mi van a kötelezettségeddel? Attól, hogy holnap nincs tanítás, ma még igazán eltolhattad volna a segged!- itt már egy kicsit hallatszódott a hangomon, hogy mérges vagyok.

-Egy: nem tartozik rád, hogy mit csinálok! Kettő: ez téged miért is izgat?- gondoltam, hogy előbb vagy utóbb benne is felmegy a pumpa. És még neki áll feljebb!

-Szóval arra nem is gondoltál, hogy ÉN fáradtam azért, hogy bent maradhass a suliban? Örülnöd kéne, hogy megtettem ezt érted!- monológom közben elővettem egy szál cigit és rágyújtottam.

-Jó, bocs, tényleg fel kellett volna hívnom téged, hogy nem leszek ma a könyvtárban.

-Örülök, hogy így gondolod! De most mondj egy címet, és elviszem a leckét.- Beleszívtam a cigimbe egy utolsót, majd kifújtam. El is nyomtam. –Oké, 15 perc, és ott vagyok.- mondtam, majd letettem. Elraktam a zsebembe a telefonom és útnak indultam.

   Mivel ma gyalog mentem suliba, így Vigyorihoz is kénytelen voltam úgy menni. Jól gondoltam, kellett negyed óra, mire odaértem. Becsöngettem. Kis idő múlva nyílt is az ajtó.

-Szi…Szia!- ezzel meg mi lett? Szellemet látott?

-Hn!- válaszoltam köszönés képen. Ellépett az ajtótól, én meg bementem. Levettem a cipőm és már mentünk is felfelé. Bementünk az egyik ajtón. Hű, de kék itt minden! Ez biztos Vigyori szobája. Előszedte a cuccát, én meg leraktam elé az íróasztalra a füzeteket.

-Ez most komoly?- kérdezte, miután meglátta a mai anyagot.

-Jah! Mért, mit vártál?

-Hát nem ezt.

   Nyöszörögve neki kezdett a másolásnak. Jó volt nézni, ahogy szenved. Szétnéztem a szobában. Meg kell hagyni, jó ízlése van, de én nem tudnék egy ilyen helyen meglenni. Untam már nagyon a fejem. Elővettem a cigim és rágyújtottam. Tudom, hogy nem egészséges, meg mostanában többet szívok, de valahogy nem izgat a dolog. Legalább tudni fogom, hogy miben fogok meghalni.

-Ne bent füstölögj, inkább az erkélyen!

-Jéé, az is van?- egy ilyen nekem is jól jönne, mert anyum mindig leszedi a fejem, hogy olyan büdös bagó szag van bent.

-Azért szökőkutat ne várj!- mondta, mikor kifelé vettem az irányt.

-Hn!- még jó, hogy szólt a szökőkút miatt, mert a képzeleteimben már megjelent, hogy egy olyan kilátás fog várni.

-A hamutartót az ajtó mellett megtalálod!- hallottam bentről.

-Te is cigizel?- kérdeztem. Kicsit furcsa lenne.

-Nem, de az apám igen. Miatta van kirakva.

-Ahha- kiültem, a hátam, pedig a korlátnak támasztottam.

   Két szálat pusztítottam el kb. negyed óra alatt. Igazán le kéne szoknom róla, de nem megy. Jól elmerültem a gondolataimban, mert nem vettem észre, hogy Vigyori kijött. Leült mellém, és a képembe nyomott egy füzetet.

-Nem értem! Segíts!- nyögte.

   Jobban szemügyre vettem az ábrát, mert elsőre azt hittem, hogy egy matek feladat volt. Aztán persze elkezdtem nevetni, mikor rájöttem, hogy mi az.

-Mi olyan vicces?

-Semmi, csak az van, hogy ezt neked nem is kell értened!. Hn.- válaszoltam.

-Miért, mi ez?- kérdezte újból.

-Ez egy új stratégia a tavaszi bajnokságra.- válaszoltam még mindig mosolyogva.

-Oh, értem.- nem hiszem, hogy értenéd te ezt.

-Hn.- feltápászkodtam. Mert már eléggé fájt a seggem sok üléstől.

-Most… elmész?- kérdezte ijedten. Mi lett már vele?

-Ja, szándékomban állt, vagy van még valami, amit nem értesz?

-Nem, mindent értek.- itt valami nincs rendben. Nem szokott így viselkedni.

-Hova lett az a fene nagy mosoly az arcodról? Mi baj van?- mintha tényleg érdekelne, hogy mi van vele.

-Elhagytam tegnap a könyvtárban.- válaszolta.

-Akkor visszaszerzem.- mondtam sunyi mosollyal az arcomon, közben odaléptem hozzá, és megcsókoltam.

   Mit csinálok?