5. fejezet 2/2

Akira

   Belépve a könyvtárba, egyből a kedvenc helyemre mentünk. Reményeim szerint nem ismeri senki ezt a helyet, még én is csak véletlen bukkantam rá. Nem hiszem, hogy bárki észrevenne minket. Ledobtam a cuccom az asztalra és leültem az egyik székre. Vigyori egy kicsit félősen, de leült velem szembe. Ugyan, ott volt a mosoly az arcán, de én átláttam a maszkján.

-Mi az, ami a legnehezebben megy? Azzal kéne kezdeni!- mondtam, persze angolul.

-Ö… talán a matek.- válaszolta.

-Chö… Nem csodálom, ha bealszol!- ezzel az utolsó órára utaltam.

-Nem is aludtam el!- emelte feljebb a hangját egy kicsivel.

-Na, persze! Csoda, hogy nem kezdtél el nyáladzani! Hn!- ezzel betettem nála a kiskaput, ugyanis felállt és a kezét lendítette. Még szerencse, hogy jó a reflexem, így el tudtam kapni. Azt az ijedtséget, amit láttam. Heh, ezért megérte elvállalnom a tanítását.

   Felálltam én is az asztaltól, de közben fogtam a kezét. Felvettem a leggonoszabb nézésem és megszólaltam.

-Még egyszer meg ne próbáld, mert nagyon megjárod!- hatásszünet. Magamban jót nevettem az ijedt képén. –A tanításom menete a következő: Kussolsz! Figyelsz! Tanulsz! Ha ez nem megy, elintézem, hogy mihamarabb repülj innen! Fogtad? Hn?- erre csak félénken bólintott egyet. Ezt már szeretem!

-Vaú?- Ez meg mi volt?

-Nem gondoltam volna, hogy egy állattal bővül az iskola tanulóinak a száma! Hn.- erre a beszólásomra pont úgy reagált, ahogy elterveztem.

   A kezét keresztbe tette, felfújta az arcát és a vigyor is eltűnt a képéről. Totálisan úgy festett, mint egy öt éves kisgyerek, aki nem kapta meg a napi csoki adagját. Szórakoztató egy látvány, főleg, hogy egy szót sem szólt. Ezt könnyem meg tudnám szokni.

   Úgy tettem, mintha megbántam volna az előző tettemet, és lehajtottam a fejemet. Szép lassan megkerültem az asztalt, odamentem hozzá és megálltam közvetlenül előtte. Vártam még egy kicsit, majd lassan odahajoltam hozzá. Biztos azt hitte, hogy meg akarom csókolni, mert eléggé furcsán és tiltakozólag nézett rám. Nyugi, a csók majd később jön! Gondoltam magamban. Nagy önuralom kellett, nehogy elröhögjem magam. Tovább közeledtem felé, és a füléhez hajoltam, majd érzékien suttogtam.

-Sajnálom. Hn.- erre megrezzent. Felnézett a szemembe, és villámcsapásként ért az egész, mikor átsprintelt az asztal túloldalára és leült a helyemre. Visszatért az arcára a vigyor, majd megszólalt.

-He… semmi probléma. Tudod, néha kimondom, hogy mire gondolok, és észre sem veszem, hogy kit bántok meg vele, vagy milyen reakciót vált ki a másikból.- ezt eddig is sejtettem, hogy valami gáz van a fejeddel. Gondoltam magamban. Hehe, még bele is pirult ez az idióta. Hn… hát, ha így haladunk, jobban véghez tudom vinni a tervemet.

-Nem foglalkozhatnánk végre a matekkal?- kérdeztem, mert nem nagyon érdekel, hogy mit akar még magáról összehordani.

-Ö… persze!- válaszolta, mire leültem Vigyori volt helyére.

   Az elkövetkező három órát az agybajos Vigyori tanításával töltöttem. Garantálom, hogy én többet szenvedtem, mint ő. Szinte az összes feladatot elrontotta, alig volt közte egy-két jó. Persze megkapta a maga méltó büntetését. Ahány hibás feladat, annyiszor kapott a feje a ceruzámból. Biztos összehoztam rajta egy kisebb púpot, mert nyafogva megszólalt.

-Hagyjuk már rá! Már fáj a fejem!

-Pedig még a japánt el se kezdtük!

-Na ne szívass már! Én…

-Te mi? Hn?- csak nem el akartad mondani, hogy tudsz japánul? Egy őszinte, gúnyos mosolyt vágtam.

-Én már ki vagyok! Elegem van!- mondta és már össze is pakolt.

-Ha te mondod!- vetettem oda flegmán. Ne várd, hogy el is higgyem. Olyan, mint egy hisztis pláza picsa. –Jól van, akkor holnap itt folytatjuk!- közben én is összepakoltam.

Fogtam a cuccom és indulásra készen álltam. Vigyori hamarabb megindult, de megtorpant. Hehe, nem tudja, hogy merre kéne menni. Szívesen kínoznám, de nincs most rá időm, így én indultam meg, ő, pedig követett. A kijáratnál még összefutottam Daisukéval. Fogalmam sincs, hogy hogyan, de beugrott a neve. Ő ül Kise mellett órákon.

-Hát hellóóóóóó Kapitány!- köszönt előre Daisuke, persze japánul.

-Csá!- köszöntem én is.

-Mi lesz a holnapi edzéssel? Csak azért kérdezem, mert már az egész iskola azt fújja, hogy az új srácot a nyakadba akasztották.- na fasza! Pont ez hiányzott még, hogy mindenki ezen a témán lovagoljon!

-Holnap az utolsó két óra úgyis tesi, úgyhogy megbeszélem a tanárral, hogy mi leléphessünk edzeni.

-Ez így tök jó!- mondta nevetve. –És köszi, akkor majd holnap találkozunk! Szia!- köszönt el, és már be is startolt a könyvek közé.

   Én is megindultam, de még az ablakon keresztül láttam, Hogy Vigyori 1 és Vigyori 2 nagyba beszélgetnek, és önfeledten mosolyognak egymásra. Azt a kurva, most lett hányingerem ettől a sok vidámságtól! A parkolóban még elszívtam egy szál cigit, utána már motoroztam is hazafelé. Út közben még megálltam és vettem egy üveg szakét. Nem mintha szeretnék piálni, de néha igenis jól esik egy-két pohár alkohol.

   Mikor hazaértem, anya már készen volt a vacsorával. Mondtam neki, hogy majd később eszek. Felmentem a szobámba, ledobtam a cuccomat és bevetettem magam a fürdőbe. Mikor végeztem, átmentem a műtermembe és elkezdtem rajzolgatni. Hirtelen csak azt vettem észre, hogy a művem egyre jobban hasonlít egy bizonyos emberre. Valami nagyon nagy baj lehet a fejemmel. Mivel egy rajzomat sem szoktam kidobni, ezért csak odaraktam a többi közé. Unottan mentem a szobámba aludni, miután lent kajáltam. Hn.